Salamon Miklós úszópalántából vált labdarúgóvá, melyet egyáltalán nem bánt meg.
Lehet, hogy későn kezdett el focizni, de hatalmas munkával szinte mindent elért ebben a sportágban, amit Magyarországon lehetett.

DSC00414


1993 és 2013 között kétszázöt mérkőzésen húzta magára a Dunaújváros mezét, mely időszakban öt évig szerepelt az NB I-ben. Védőként 6 gólt szerzett, magyar bajnok, valamint az év játékosa cím tulajdonosa. Kétszer szerepelt a magyar válogatottban, és az aktív játékot befejezve nem csak a gyerekek, hanem a felnőtt együttes munkáját is edzőként segíti.

salamonmiklos
– Az első mérkőzések – eleveníti fel emlékeit Salamon Miklós -, melyekre gyerekként kijártam, az Boldóczki Sanyiék idejében volt. Ez azért volt így, mert én elég későn, majdnem 15 évesen kezdtem el a labdarúgást. Előtte is sportoltam, úszó voltam. Akkor is szerettem focizni, de mint később kiderült, nem igazán tudtam. Pályafutásom elején jöttem arra rá, hogy milyen hiányosságaim vannak. Sőt, amikor 1998-ban az NB I-be felkerültünk, úgy játszottam le egy teljes évet, hogy igazából passzolni nem igazán tudtam. Ekkor úgy gondoltam, hogy ezen változtatnom kell. Egervári Sándor ezt azonnal észrevette. Úgy döntöttem, hogy az edzések után, mely sok lemondással járt, és rengeteg szorgalmat igényelt, még maradok kint a pályán, hogy egyénileg is minél többet gyakorolhassak. Ebben Sanyi bácsi nagy segítségemre volt, akivel az edzések után rengeteg időt töltöttem a pályán. Ez az önképzés sokszor több időt igényelt, mint a csapattal történt közös munka. Ez a hozzáállás egy éven belül meg is hozta számomra az eredményt, hiszen 2000-ben az év játékosa lettem, ami azért volt nagy szó, mert az abban a csapatban szereplő 11 játékos közül szerintem azt bárki megérdemelte volna. A mai napig nagyon büszke vagyok erre a kitüntetésre. Ebben az is közrejátszhatott, hogy Tököli Attila abban az évben gólkirály lett, így rám szavaztak a többiek.Mind a munkavégzésed, mind a mutatott játékod példaértékű lehet a mostani generáció számára.Talán ez így is van, hiszen a fiataloknak tudniuk kell, hogy ez eredmények eléréséhez rengeteg gyakorlás kell. Remélem, hogy nem veszi senki zokon tőlem a véleményemet, de a mostani gyerekeken nem mindig látom ezt a játék iránti alázatot. Akkor én éreztem, de fel is hívták a hiányosságaimra a figyelmemet, melyen rengeteg munkával próbáltam javítani. A rendszeres gyakorlás az alapja mindennek! Én abban látom az előrejutás útját a fiatalok számára, hogy fordítsanak edzések után minél több időt az egyéni képzésre. Nem kell ide-oda rohanni, nem kell az edzések végén különböző kifogásokat találni arra, hogy miért nem lehet maradni a pályán, hanem még többet kell gyakorolni! Véleményem szerint a heti négy-öt edzés és a hétvégi meccs nem elég arra, hogy valaki jó játékossá váljon.

SONY DSC
– Miért fontos számodra a dunaújvárosi kötődés?
– Előttem sajnos nem volt sok olyan játékosa az egyesületnek, aki a válogatott tagja lehetett, így a mai napig büszke vagyok arra, hogy dunaújvárosi labdarúgóként magamra ölthettem a címeres mezt. Kétszer kerültem be a nemzeti tizenegybe, de én úgy érzem, hogy ez akár többször is megtörténhetett volna. Erről meg van a saját véleményem, de azt örökre megtartom magamnak. Annak azonban örülök, hogy a saját magam célját, vagyis a válogatottságot, azt elértem. Véleményem szerint azonban sajnos nem futottam be azt a pályafutást, amit kitűztem magam elé. Ebben egy sérülés is megakadályozott, ami miatt másfél évet kellett kihagynom. A dunaújvárosi kötődés pedig azért nagyon fontos, mert amit ettől a várostól gyerekként, fiatalként kaptam, azt most edzőként valamilyen szinten visszaadhatom. Szívesen látnám azt, hogy a kezeim alatt pallérozódó fiatalok között is legyenek olyanok, akik nyolc-tíz év múlva profi szinten játszanak majd. Legyen az a Dunaújváros színeiben a magyar NB I-ben, vagy akár valamelyik külföldi ligában.
– Mi a véleményed a tanulás és a sport kapcsolatáról?
– Ennek a kettőnek csak párhuzamosan szabad haladnia. Erre edzőként is odafigyelek, hiszen havonta egyszer bekérem a gyerekek tájékoztató füzetét, hogy lássam, hogyan haladnak a tanulásban. Ezt egyébként négyszemközt szoktuk megbeszélni a gyermekkel. Ha valakinek a tanulmányi eredményében visszaesést látok, akkor bizony szigorúbban elbeszélgetek vele, hiszen a tanulás nagyon fontos. Sőt, szerintem fontosabb is, mint a futball. Fel kell tudni állítani a fontossági sorrendet, és erre fel is hívom játékosaim figyelmét.

Archívum