Miskovicz Bálint is nagyon örül annak, hogy első osztályú csapatunk van!

dunaujvarosi-kohasz-no1

 

Szép emlékeink vannak arról, hogy milyen érzés volt az, amikor a labdarúgó NB I mérkőzéseire járhattunk szurkolni, de már nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy ezt ismét átérezzük. A Kohász régebbi játékosainak többsége is szeretettel gondol vissza arra az időszakra, így Miskovicz Bálint is, aki tétmeccsen összesen 276-szor húzta magára a piros-fehér szerelést.

– Jó érzés volt számomra, hogy a Fejér megyei kupa döntőjét azon a füvön nyertük meg, amelyen még én is játszhattam. Szép időszak volt az, hiszen én mindig ide kötődtem, és ide is kötődök, hiszen Dunaújvárosban lettem labdarúgó. Előbb a Kohász, majd az Építők igazolt játékosa voltam. Az NB-s bajnokságokban 12 évig játszottam, 55-ször az NB I-ben is pályára léptem. Fantasztikus csapatunk volt, hiszen akkor együtt játszott a Boldóczki, Gróf, Miskovicz triumvirátus is, majd az aktív pályafutásom végén 1998-től lettem edző. Én is átélhettem így azt az érzést, melyet most Dobos Barnáék, hogy milyen az első osztályban játszani. Gratulálok a csapatnak, hiszen óriási tettet hajtott végre azzal, hogy két év alatt két osztályt lépett előre. Így hosszú kihagyás után végre a városnak 2002 után ismét van első osztályú csapata. Végig nagyon szurkoltam a csapatnak, hiszen ez a siker nem csak a városi futballnak, hanem a vidéki, falusi egyesületeknek is jót tesz. Jó hatással lesz az utánpótlás nevelésre is, hiszen egyre több gyermek fogja a labdarúgást választani. Az természetes, hogy mindenkiből nem válik majd NB-s játékos, de ők majd a kisebb, város környéki egyesületekben kaphatnak lehetőséget. Én is így építem fel csapataimat, hiszen az alapembereim dunaújvárosi nevelésűek. Ennek az is az oka, hogy vidéken sajnos nagyon kevesen fociznak, de remélhetően ez is most megváltozik majd. Bízom abban, hogy én is minél többet lehetek itt az NB I-es mérkőzéseken, de ez természetesen attól függ majd, hogy a találkozók ütköznek-e csapatom bajnoki meccseivel. Ha itt tudnék lenni, az azért is lenne plusz öröm, mert többet találkozhatnék azokkal a régi társakkal, akikkel egyébként a mai napig tartó barátság fűz össze.