Aki a múltat nem ismeri, a jelent nem értheti.

Boldóczki Sándor már tízévesen kijárt édesapjával a Dunaújváros mérkőzéseire, amelynek végül labdarúgójává vált. Tíz éven át, 1981. szeptember 20-tól 1991. június 16-ig futballozott a felnőttek között, ahol összesen 267 mérkőzésen szerepelt, védőként 34 gólt szerzett, és jelenleg edzőként segíti klubot.

boldóczki

 

– A szamárlétrát szó szerint végigjártam, hiszen 1974-ben kerültem az akkori Kohászhoz a serdülő csapatba, ahol Andriska Vilmos, Cziegler Ernő és Magasházi Józsi bácsi voltak az edzőim. Ezt követően jött a két év katonaság, ahonnan a leszerelésem után már a felnőtt csapathoz kerültem, ahol Palicskó Tibi bácsi vezette az együttest. Róla azt kell tudni, hogy abban a korszakban nevelkedett és játszott a Budapesti Honvédnál, amikor Puskás Ferenc is. Stabil jobbhátvéd volt az akkori nagyszerű piros-fehér csapatban, ezért lehetett mit tanulni tőle.

– Te is olyan dunaújvárosi csapatban játszottál, amely szinte évről-évre ugyanazokból a játékosokból állt. Mennyire volt nehéz bekerülni így egy ilyen stabil tizenegybe?

– Nagyon nehéz volt, és nem úgy alakult ez ki, hogy kicserélték a fél csapatot, és az ő helyükre lehetett beállni. Kizárólag egy-egy játékos került be a kezdőbe, ahol csak óriási munkával lehetett bennmaradni. Amikor ez nekem sikerült, akkor olyan játékosok alkották a csapatot, mint Tóth, Fajkusz, Keller, tehát az évek óta stabilan kezdőben szerepet kapott labdarúgók. Ők kiváló emberek is voltak, akikkel meg kellett küzdenünk ahhoz, hogy szerepet kapjunk. Viszont ha odakerültünk és jól teljesítettünk, akkor maximálisan elfogadtak minket. Így lehetett megragadni a csapatban. Az is tény, hogy amit mi az elfogadásról megtanultunk az „öregektől”, később mi is úgy jártunk el az újonnan érkezőkkel szemben.

– Mi volt a legnagyobb sikered?

– Az 1985-86-os szezon, hiszen akkor az NB II teljes mezőnyét végigverve bajnokságot nyerve feljutottunk az első osztályba úgy, hogy előtte egy évvel, szinte ugyanazzal a csapattal csak a 11. helyen végeztünk. Ez óriási élmény és egy nagy csapat volt! Én most is azt tudom mondani, hogy számomra az volt minden idők legjobb közössége, hiszen sikert sikerre halmoztunk. Ez csak úgy lehetett, hogy mind a pályán, mind azon kívül is igazi csapatot alkottunk. Nem tudom, hogy ma hogyan lenne lehetséges ilyen magot összerakni. Igazi barátok voltunk és vagyunk is mi tizenöten, akik öt évente összejövünk egy kisebb beszélgetésre. Igazi csapat voltunk és vagyunk is!

– Az aktív játékot befejezve is az egyesület mellett álltál. Hogyan láttad azt az időszakot, amikor Egervári Sándor vezetésével megnyertük a bajnokságot?

dunaferr-bajnok 1

– Igazán kivételes, szép korszak volt az, amikor mindenki büszke lehetett arra, hogy dunaújvárosi. Munkámból kifolyólag akkor sokat jártam az országot, rengeteg emberrel találkoztam, akik, amikor megtudták, hogy Dunaújvárosból érkeztem, akkor azonnal a csapatról kérdeztek, és amikor azt is megtudták, hogy én is labdarúgó voltam, akkor még jobban megnyíltak előttem. Az annak az időszaknak a csodája volt, és bízom abban, hogy ezt lesz még lehetőségünk átélni!