A Dunaújváros PASE futball iskolájának U10-es csapatának edzője, Boldóczki Sándor folyamatosan látja a fejlődést játékosain.

– Az értékelést kezdjük az idei évben elvégzett munka értékelésével.

– Az év elejéhez képest rengeteget fejlődött csapatom. Amikor elkezdtük a szezont, 18-an voltunk, most pedig már 29-en vagyunk. Ez azt eredményezte, hogy két csoportot kellett alakítanunk ahhoz, hogy hatékony munkát tudjunk velük végezni. Jó együtt dolgozni a srácokkal, akik nagyon hálásak. Nagyon jó volt az edzés látogatottság, és mindenki, a maga szintjének megfelelően, de fejlődött. Olyan is van közöttünk, akit csupán a mozgás miatt hoztak hozzánk. Az elején ugyan voltak vele problémáink, de most már ott tartunk, hogy mindkét lábával tud passzolni, így szorgalmas játékos vált belőle. Egytől egyig szeretem őket.

– Mire fekteted az edzéseken a hangsúlyt?

– Az elsődleges cél az, hogy mindenki örömmel járjon edzésre, élvezze azt, amit csinál, de ettől függetlenül nagy hangsúlyt kell fektetni a technikai feladatok megvalósítására is. Ebben minden edző kollégámnak nagy a felelőssége, hiszen ha én nem tanítom meg valamire a gyerekeket, akkor hogyan adom tovább őket? A legfontosabbnak azt tartom, hogy ezzel segítsük egymás munkáját. Folyamatos tanulás szükséges tehát számukra ugyanúgy, mint az általános iskolában ahhoz, hogy képzett labdarúgókká váljanak. Fontos lenne már ebben a korosztályban is az önképzés, ami nehéz feladat, de én általában elmondom játékosaimnak, hogy ahol lehet, ott focizzanak. Nem elég az, ha csupán az edzéseken gyakorolunk egy, másfél órát, hanem máshol is kell, hogy előkerüljön a labda. Focizzanak a suliban a haverokkal, focizzanak apával, hiszen ez is segíti őket a fejlődésben.

– Ti is a Bozsik Programban mérettetitek meg magatokat. Hogyan tudod értékelni a látottakat? Mennyire szolgálták a fejlődést?

– Jónak tartom magát a programot, de azért kételyeim is vannak ezzel kapcsolatban. Az való igaz, hogy versenyeztetési lehetőséget biztosít a lurkók számára, viszont egy idő után nagyon belterjessé válik. Itt elsősorban arra gondolok, hogy szinte mindig ugyanazokkal az ellenfelekkel játszunk, és attól függ a végeredmény csupán, hogy az adott napon kinek jön ki jobban a játék. Ebben szerintem változtatni kellene, és most a Dunaújváros vezetőségével azon dolgozunk, hogy egy kicsit kinyissuk ezt a kaput. Szeretnénk más ellenfelek ellen is megmérettetni magunkat. Ara gondolok, hogy talán regionális mérkőzéseket kellene játszanunk ahhoz, hogy a fejlődés még láthatóbb lehessen. De még egyszer kijelentem, hogy jó a Bozsik Program, hiszen ha ez nem lenne, akkor mit csinálnánk, de szerintem egy kisebb bővítés nem ártana.

– Vannak-e olyan játékosaid, akiket kiemelnél a többiek közül?

– Tíz, vagy tizenkét játékost is mondhatnék, akik húzóemberek, de név szerint nem emelnék ki senkit. Ő előttük, ha ugyanilyen munkát végeznek, szép jövő áll. Szorgalom, kitartás és alázat kell mindenki részéről ahhoz, hogy a fejlődésük töretlen legyen. Remélem, csapatomból senki nem fog elveszni, így sok játékost adhatok majd a klubnak.