Már csak pár nap, és megkezdi labdarúgó csapatunk a tavaszi sorozatot, mégpedig hazai pályán, a Ferencváros ellen.
A mérkőzés előtt érdemes visszaidézni a múltat, pontosan 2002. augusztus 24-ét, amikor legutóbb láthattuk Dunaújvárosban a zöld-fehéreket. A hatezer néző előtt lezajlott összecsapáson Alex góljával mi szereztük meg a vezetést, melyre a második félidőben Lipcsei egy betörés után válaszolt (1-1). Az ekkor már a vendégeket erősítő Tököli révén a vége előtt 9 perccel majdnem eldöntötte a meccset a Fradi, de a csereként beállt Balaskót elütötték a tizenhatoson belül, mely büntetőt Éger értékesítette, így lett a vége 2-2-es döntetlen.
2002. augusztus 24. Dunaújváros
Dunaferr – Ferencváros 2-2 (1-0)
Érdemes megnézni az akkori kezdőcsapatokat, akik közül csupán egy olyan játékost találunk, aki jelenleg is aktív tagja együttesének. Ő Gera Zoltán, aki a közel 13 évvel ezelőtti meccsen is remekül játszott.
Dunaferr: Bita – Éger, Salamon, Kóczián – Sowunmi, Zováth, Jäkl, Bükszegi (Balaskó a 81. percben), Buzás (Rósa a 71. percben) – Horváth (Mészáros a 61. percben), Alex. Vezetőedző: Tornyi Barnabás
Ferencváros: Szűcs – Vukmir, Dragóner, Gyepes – Kriston, Lipcsei, Kapic, Szkukalek – Gera, Tököli, Leandro (Szili a 85. percben). Vezetőedző: Garami József
A hagyományaink erősítése, megtartása sok újságíró számára kérdésként merült fel az utóbbi fél évben, melyet akkor, és most sem értettünk igazán. Miért írhatom mindezt? Elég, ha csupán megnézzük a mieink névsorát, akik közül ketten azóta is csapatunknál dolgoznak.
Itt van elsőként a kapus, Bita László, aki a történelmi meccsen Németh helyett védett, mégpedig remekül. Több ziccert is hárított, és csapatának egyik legjobbja volt. Laci jelenleg a Dunaújváros PASE technikai vezetője, aki fáradhatatlanul intézi az ügyes-bajos dolgokat.
Rajta kívül Salamon Miklós is játszott, aki a bajnokcsapat tagjaként, Egervári Sándor kezei alatt az év játékosa volt. Ő is lokálpatriótaként dolgozik a klubnál, a felnőtt csapat edzőjeként számít rá Dobos Barna.
Folytathatnám még Éger Lacival, aki az utóbbi években a lelátóról szurkolt több mérkőzésünket végig, vagy Balaskó Ivánnal, aki a dunaújvárosi kispályás labdarúgó bajnokság jelenleg is meghatározó játékosa.
Miért is volt fontos ezt felidézni?
Az előző három év fantasztikus teljesítménye, munkája az, amelynek azt köszönhetjük, hogy most ismét Dunaújvárosban fogadhatjuk Magyarország legnagyobb szurkolótáborával rendelkező csapatát. Hatalmas, tervszerű, előre megtervezett folyamat áll a Dobos Barna vezetésével lezajlott időszak mögött, melyben rengeteg szépséget, örömet kaptunk játékosoktól, vezetőktől, támogatóktól egyaránt. Most azonban a közönségnek, a szurkolóknak, vagyis nekünk kellene hozzátenni valamit. A bíztatást, a szurkolást, a buzdítást, mellyel sikerülhetne az álmot, vagyis a legjobbak között maradást elérni, hogy ne kelljen ismét több, mint egy évtizedet várni arra, hogy itthon játszhassunk NBI-es mérkőzést a Fradi, vagy a Videoton ellen. Tavasszal összesen kilenc alkalommal játszik itthon a csapat, melynek első összecsapása a március elsejei Ferencváros elleni lesz.
Szurkoljunk együtt!
Hajrá Dunaújváros!
