2002. augusztus 24-e egy meleg nyári nap volt, de számunkra nem ettől vált fontos időponttá, hanem attól, hogy azon a délutánon fogadtuk – most már tudjuk, hogy utoljára – a listavezető Ferencvárost NBI-es bajnoki mérkőzésen. A Dunaferr akkor az életben maradásért és a becsületéért küzdött a félig kész stadionban, de látszott, hogy az elfogyó támogatás miatt mindez inkább a csapat becsületéről szólt. A fiúk ennek maximálisan eleget is tettek, hiszen 2-2-es döntetlent értek el. Azon a meccsen kapustársa sérülése miatt az a Bita László kapott szerepet, aki jelenleg technikai vezetőként dolgozik csapatunknál.

BITA

– Még most is úgy emlékszem arra a találkozóra, mintha tegnap lett volna, hiszen a Fradi ellen mindig kiemelt jelentőségű, egyben presztízs is játszani. Én a második számú kapus voltam akkor, 35 évesen Németh Viktor mögött, aki az egyik csütörtöki edzésen súlyosan megsérült, eltörött a karja, így nem játszhatott. Hirtelen jött tehát a lehetőség, hogy nekem kell védenem. Ebben segített a rutin és a pályán addig eltöltött évek is. Nagyszerű érzés volt kifutnunk a félig elkészült stadionba a Ferencváros ellen, hiszen több, mint hatezren voltak a lelátón.

bita régi

– Az FTC abban a szezonban egy hosszú veretlenségi sorozatban volt, amikor hozzánk érkezett, így rengeteg tennivalód akadt. Főleg a végeredmény tudatában mondhatjuk mindezt.

– Még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok a hatalmas nézőszámra, hiszen a Fradi akkor sokkal jobb erőt képviselt, mint mi, hiszen a Dunaferr akkor már a leszálló ágban volt. A találkozón rengeteg védenivalóm akadt, amit hellyel-közzel sikerült megoldani. A Ferencvárost akkor olyan játékosok alkották, mint Gera Zoli, vagy az éppen tőlünk távozó Tököli Attila, aki előtte a bajnokcsapat tagja volt, és öt évig játszottunk együtt. Ez is plusz motivációt jelentett számomra.

bita

– Azóta eltelt közel 13 év, melynek utolsó 3 éve olyan hatalmas munkával telt, aminek sikereként most újra itthon fogadhatjuk NBI-es meccsen a Fradit. Milyen érzések vannak benned most, ahol Gerát ismét láthatjuk a pályán, míg te kintről fogod végigizgulni a találkozót?

– Nagyon jó érzés az, hogy a klub olyan szintre jutott, hogy ismét vendégül láthatjuk a zöld-fehéreket. Bízom abban, hogy az NBI-es tagságunkat meg is tudjuk tartani, melyért rengeteget dolgozunk. Az igazsághoz az azonban hozzátartozik, hogy most másként, a szakmai stáb tagjaként fogom nézni az összecsapást. Igen, Gera Zoli ismét ott lesz a pályán, de neki sem állt meg az idő, nem lett fiatalabb. Ő azonban olyan klasszismegoldásokra képes, amit a mai fiatalok figyelmébe tudunk ajánlani. Az az alázatos munka példaértékű, melyet a pályafutása alatt letett az asztalra.

nezok1

– Mit vársz a március 1-jei mérkőzéstől?

– Közönségszórakoztató, színvonalas összecsapást, ahol remélem olyan eredmény születik, ami számunkra kedvező lesz. Aztán hogy ebbe mi fér bele, azt döntse el mindenki. Mi hosszútávon gondolkodunk, így óriási fegyvertény lenne, ha pontot, vagy pontokat tudnánk itthon tartani.

– A 2002-es meccsen együtt játszottál Salamon Mikivel, aki szintén más szerepben, edzőként, de a jelenlegi klub szolgálatában áll. Hogyan emlékszel vissza, milyen játékos volt ő?

– Miki mindig profi felfogású játékos volt. Azt tudni kell róla, hogy nem kisgyerekként kezdte a futballt, de azzal a rengeteg munkával, szorgalommal és a labdarúgás iránti alázattal, amely napjainkban is jellemzi őt, olyan szintre jutott el, ami a mai fiatalok előtt példaként állhat. Aki a Ferencvárosnál Gera Zoli, nálunk Salamon Miki.