Ezen a héten Tóth Istvánnal beszélgettünk, aki utánpótlásunk legkisebbjeinek, az óvodásoknak a trénere. Pista bácsit nem kell bemutatni a dunaújvárosi szurkolóknak, ugyanis háromszázöt mérkőzésen húzhatta magára az újvárosi mezt.

Tóth István “Totyát” káprázatos pályafutásáról, s jelenlegi szerepéről kérdeztük.

 Nagyszerű pályafutás van a hátad mögött! Mesélsz nekünk erről egy kicsit?

 – Igen, mesélek! 1966-ban Perkátáról indultam el és egészen Újpestig meg sem álltam, egy ajánlásra megkaptam azt a lehetőséget, hogy egy próbajátékon vegyek részt a negyedik kerületieknél. Egy nagyszerű edző nézett meg, Balogh II. Sándor személyében egy volt válogatott balhátvéd foglalkozott az én korosztályommal. A „felvételim” sikeres volt, utólag mondhatom, hogy Sanyi bácsira második apukámként tekintettem. 1970-ben egy Pécs elleni mérkőzésen ültem először az Újpest felnőtt csapatának kispadján: húsz perccel a mérkőzés vége előtt szólt Baróti Lajos vezetőedző, hogy menjek melegíteni, mert be fogok állni. Nagyon izgultam, Fazekas Lacit váltottam a pályán, s akkor jöttem rá arra, hogy megérte mindent feltennem a labdarúgásra. Kovács Imre került Baróti helyére, aki sajnos nem számított rám a továbbiakban, ezért még ebben az évben a Pécsi Dózsához kerültem. Négy évet töltöttem Pécsett, de gyökeret verni nem sikerült, ugyanis középpályán számoltak velem, pedig én világéletemben belső védő voltam. Öcsém ajánlására megnézett a Dunaújvárosi Kohász, mely csapatnak akkor Palicskó Tibor volt az edzője. Szekszárdon volt egy félkészülési mérkőzés, ahol szemügyre vett a szakmai stáb, az összecsapás végén pedig jelezték, hogy szeretnének leigazolni. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a Kohászhoz köteleződtem el. Tizenegy év dunaújvárosi mezben, háromszázöt mérkőzés, ebből százötvenhét első osztályú, a több pedig második vonal és területi bajnokság.

 

Mire vagy a legbüszkébb pályafutásod során?

 – A sportban eltöltött időknél mindig lehet különbséget tenni. Jó érzés volt így utólag, hogy a kitűzött célokat mindig elértem. Egyedüli hiányérzet bennem az, hogy a nagy válogatottban nem tudtam bemutatkozni, pedig a negyven fős bő keretnek egyszer tagja voltam. Perkátáról indultam egy bőrönddel, a szüleim azt mondták mikor útnak indultam: bármi történjék, ránk számíthatsz. A kérdésre válaszolva, arra vagyok a legbüszkébb, hogy 1980-ban a Ferencvárosra épülő liga-válogatottal, negyvenkét napos túrára indultam Dél-Amerikába. Később Phenjan városában százezer néző előtt is volt szerencsém pályára lépni. Nagyon szerettem edzeni, mindig nyerni akartam és ez a mai napig nem változott.

 

Milyen szereped van most az utánpótlásunkban?

 – Azzal kezdeném, hogy köszönöm a Dunaújváros PASE vezetőségének, hogy munkát szántak nekem hat éve. Olyan szerepet vállaltam, amely óriási áldozattal jár: minél több gyerekkel kell megszerettetnem a labdarúgást, ezen feladatnak próbálok eleget tenni. Kis gyermekekről van szó (3-6 évesek), aki még nem dolgozott ennyi idős gyerekekkel az nem tudhatja, hogy mekkora odaadással jár: amennyire nemes, olyan nehéz feladat is egyben. Jelen pillanatban Garda Bálint kollégámmal – mondhatom, barátommal – csináljuk a tréningeket, bízva abban, hogy minél több gyermekből válik később sikeres sportoló. Elsődleges célunk az, hogy nagyszerű emberek váljanak a gyerekeinkből.

 

Mit tanácsolsz azoknak a futballpalántáknak, akik komoly álmokat szőttek a labdarúgással kapcsolatban?

 – Klubunknak vannak irányelvei: szorgalom, hit, önbizalom, egymás becsülése és a kitartás. Ezek mellett a mentális tényezők mellett ott van az elengedhetetlen egyéni gyakorlás, melyeket az edzések előtt/után kell végezni. Nagyon fontos, hogy a labdarúgás társuljon egy jó tanulmányi eredménnyel is. Összességében azt tudom mondani, példámból kiindulva – habár változott a világ, s a futball is -, hogy merjenek nagyot álmodni a gyerekek. Mindig legyenek büszkék arra, hogy a világ legszebb sportját, a labdarúgást űzhetik, mely nekem az életet jelentette mindig, s jelenti is a mai napig!

 

Pista bácsi köszönjük az interjút és azt, hogy velünk vagy: munkádhoz jó egészségét és sok sikert kívánunk!

Hajrá Dunaújváros! Hajrá Dunaújváros PASE!